Bohócok bohóca

A száj, a szem, a kéz

A száj, a szem, a kéz
Nem szól, nem lát, nem kér.
Nem hív, nem vár, nem is kér az mást
Elmúlt de fáj tovább.

Itt járt, itt kelt, itt élt
Ki volt, ki nem, miért ?
Adott ha volt, szeretett, dalolt.
Remélt, csak úgy mint én.

Sose tér haza már, soha nem lesz új nyár
Se víg nevetés, ölelés.
Csak sír a föld és bánat köde hull rám,
A fák, beborulnak némán.

Az ősz, a táj , a csend
Borong, olyan mereng.
Lehullt levél, valakit idéz
A száj, a szem, a kéz.